Ha karácsony napján valóra válna az álmom,
Az lenne számomra a legszebb a világon,
Mások kis autót, ajándékot kérnek,
Én csak összekucsolt kézzel imádkozok érted,
Már nem kell a szerelem, sokat érő szavak,
Csak, hogy egy picit az életem része maradj,
Ami elmúlt ne veszen a ködben el örökre,
Néha hallhassak róla ki mozog milyen körökbe,
Vannak barátaim akik mindig mellettem állnak,
De neked egy hét ismeretség után elmondtam mi a bánat,
A bizalom irántad oly hamar utolért,
Mond miért büntetsz most ezért??
Miért nem tudhatom, neked milyen az élet?
Miért nem tudhatom ha jót élsz át vagy szépet?
Én mindent elmondtam és őszinte voltam,
S te mondtad mindig, hogy veled olyan jóban voltam,
Most mégis fáj, hogy nem vagyok az életed része,
Az egyetlen vágyam, hogy barátodként élhessek újra végre!!
5 hozzászólás
Csodálatos!!!értem minden szavát!!! egyszer talán ö is megérti mindezt!!!csak hidj, halgass a szivedre, de közben ne feledd el, hogy az életed megy tovább, és neked is menned kell vele!Ezt még te tanitottad nekem!! kitartás!
Karácsony előtt mi mást is kívánhatnék, minthogy a vágyad teljesüljön.
én is azt kívánom Kedves Bea, hogy teljesüljön a vágyad, a versed szép lett! Gratulálok!:)
Kedves Beya!
Szomorúan szép a versed! De vajon érdemes-e mindenáron ragaszkodni valakihez, aki nagy valószínűséggel megijedt a te bánatodtól? A gondolataid mélyen érző szívre utalnak. Ezáltal vagy Te is sokkal sebezhetőbb! Vigyázz magadra! És természtesen gartulálok!
hamupipő
Juj, de őszinte, és életszerű…
Kegyetlen ezt átélni, mert az…
Mindened odaaadnád…csak ..és ez a csak a baj..
Gyönyörűt írtál, le a kalappal…(érezni a tiszta őszinte érzelmeket a soraidban, és ez ritka)
d.p.