Hallgat a bágyadt szél is nem danolászik a cincér,
Lomb se rezeg már, zöld puha ágon elalszik az este.
Csend a varázs, mély álmokat őriz a parttalan éjnek.
Nagyszemü baglyot rejtnek fénytelen ágak előlem
Reszket a fűben a cickány, száraz avart dideregtet.
Hold se világít, ráül leple sötétnek a tájra.
Fénytelen úton vándor kódorog , és a kutyája
Nyúlnak az árnyak; mind csenevész-elidőznek a földön .
Éj hüvösére a reggel dermed meztelenedve.
Vágyom a testedet, összébb húzom lenge kabátom
Fényt fuvolázik a hajnal, néz rám álmosan új hold .
Messzi a reggeli fényben távoli kedvesem ébred
Hajnali nap sugarakkal hozzá érhetek én is .
4 hozzászólás
"Hajnali nap sugarakkal hozzá érhetek én is ."
Oh micsoda egy éjszaka…"dideregtet"
Szia Barna!
Eléggé hallgatnak ezek az éjszakai hangok.
Néhány kis hibától eltekintve szép hexametereket alkottál, mindössze egy sort érzek kissé megerőszakoltnak. "Hold se világít, ráül leple sötétnek a tájra."
A 7,9,11. sorokat nézd át!
Barátsággal: dodesz
Gyönyörűen szóló hexameterek Kosztolányi vers címe nyomán. Külön tetszett, hogy nyelvezete nem klasszikus, és Radnótit idéző természetleíró hexameterekkel operálsz, szerintem ízesebben, érzékletesebben, kevésbé expresszionista módon, mint Miklós.
gratulál: Grey
Köszönöm, hogy olvastátok, és itthagytátok kedves véleményeiteket a versnél, a versről. Időközben javítottam a hibás sorokat. Üdvözlettel:B:)