Elhagyatva lettem volna,
ha nincs anyám és apám
testvérem és gyermekem,
barátokkal hétvégéken
padlásig telt kis tanyám,
olvasóm, és írott szavam
elszavaló tettesek,
lázas nyári éjszakákon,
balatoni nád ölében
rám fonódó kedvesek.
Magányba születtem volna,
hogyha nincsen iskola,
reggel-délben villamoson
népes, fáradt embertömeg
párás, reszelős szaga,
dunna alatt Rudyard Kipling,
hajnalban az uszoda
jéghideg, fogós vizében
úszósapkás nagypapa,
május elsejei tömeg,
zsúfolt, öreg karusszel,
népligeti tamburás
és Paul McCartney, aki
délutáni lámpafénynél
csakis nekem énekel.
Ürességben éltem volna
soha nem volt világon,
ha a játékkatonákat
és a Warcraft
háborúit el nem hiszem,
s ha a rakétakilövőt
tizenhárom éves korban
nem komolyan csinálom,
ha nem drukkolnék Gábor papnak
újraolvasás alatt, hogy
végül csak megmenekül,
a vizenyős, érdektelen
valósággal kellene most
szembenéznem egyedül.