Néha a valóságba feldereng egy régi álom képe,
Néha azt hiszem a jelennek itt vége.
Néha céltalanul sodor az élet,
Néha még a múlttól is félek.
Kell lennie egy szónak mi életet ad,
Kell lennie egy életnek mi nem ilyen vad.
Kell lennie egy folyónak mi utadon folyik,
Kell lennie egy álomnak, minek fényessége nem kopik.
Nem érezheted, hogy értelmetlen az élet,
Nem érezheted, hogy Te már nem érheted el a szépet!
Nem érezheted, hogy egyedül maradtál,
Nem érezheted, hogy eddig egyedül haladtál.
Jegyezd meg, amit látsz,
Jegyezd meg, sosem lesz, amit Te vársz.
Jegyezd meg, az élet nagyon furcsa,
Jegyezd meg, az életnek van egy kulcsa.
Keresd meg, mit álmod beteljesíti,
Keresd meg, a tükröt mi igazi énedet a képzeleteddel szembesíti!
Keresd meg, az élet vizét,
Keresd meg, a boldogság ízét.
Élvezd a pillanatot, amiben vagy,
Élvezd, ha télen jön a fagy.
Élvezd, amikor rügy van a fákon,
Élvezd, ha a Nap szétperzsel nyáron.
Gondold néha, hogy az élet tökéletes,
Gondold néha, hogy az unalom érdekes.
Gondold néha, hogy a Nap hideg,
Gondold néha, hogy a szerelem rideg.
Tudd, hogy valaki Miattad él,
Tudd, hogy mindenki valamitől fél.
Tudd, nem biztos, hogy lesz holnap,
Tudd, hogy őszinte szavak csak ritkán szólnak.