Az élet egy körforgás, benne szédülök én is!

A világban mindig minden folyton folyvást csak pörög
Mi pedig előre futnánk de csak a hátunk mögött
Megállítanánk az időt de az életünk még döcög
Becsuknánk a szemünk de akkor is csak bámul
Elbújnánk a végtelenbe ha sok zseton lenne nálunk
Így árnyak üres cirkuszában is miénk lenne a páholy
Pörög és pörög csak együtt szédül velünk az élet
Sikít ahogy terítékre kerül bennünk minden szégyen
De ne féljünk nincs más dolgunk mint magunk megrázzuk
Hogy majd így hulljon le rólunk elkopott fodros szoknyájuk
Ekkor újra indul majd ismét az élet és vele a körforgása
Miszerint porból lettünk és porrá leszünk lesz a köz(ki)mondása