Korhadnak a deszkák
az élet színpadán,
nagy reccsenés hangját,
hallod majd, kispofám!
Beszakad alattad
az élet színpada,
lezuhansz, s kinevet
sanda nézők hada.
Az élet színpadán
rendeződ megaláz,
s nem segíthet rajtad
semmilyen lámpaláz!
Közönség kifütyül,
megdobnak tojással,
ebből hogyan jössz ki
szakmai tudással?
Az élet színpadán,
lehetsz zseni akár,
többre megy nálad egy,
protekciós szamár.
Bedobhatod magad
az élet színpadán,
csak statiszta maradsz,
vagy jegyszedő talán…
2 hozzászólás
Tisztelt alberth!
Nagy tehetsége van a versekhez.
Nagyon dallamosak, humorosak, "józanok" írásai.
Jó olvasni verseit.
Az utolsó strófa a kedvencem:
"Bedobhatod magad
az élet színpadán,
csak statiszta maradsz,
vagy jegyszedő talán…"
Tisztelettel: Alkonyi
Köszönöm, kedves Alkonyi!
Sok szempontot szem előtt tartok, mikor verset írok, s amikor azok visszaköszönnek valamennyien, akkor van csak kész a vers. Ha sántít egy rím, vagy vagy ütem, s nem találom az odaillő szót, formailag és tartalmilag, akkor az egész versszakot újra írom másképp. De a legfontosabb szempont, amit szem előtt tartok, hogy frappáns legyen a vers, vagyis ne legyen túl hosszan kifejezve semmilyen mondandó és átlátható legyen, még akkor is, ha a sorok között is elrejtettem esetleg valamit. Minden más csak ezek után jöhet!
Köszönöm az értékelést!
Üdvözlettel: alberth