Az élet több…

1.

én nem tehettem úgy, mint mások
más tökéletes alkotások
mert volt bennem egy szomorú gát
ők csokik voltak… s én csak nugát…

frizurám sem volt sosem szaszon
egyszerű volt, egyszerű fazon
nem viseltem csillogó ruhát
s nem passzolt a színkopott kabát

szürke voltam, szürke kis veréb
s nem hittem, hogy mindez így elég
szinte összetört a színhiány
vágytam rá, mint harcos indián

sokra vágytam és minél előbb
mégis tudtam, ez az élet több…

2.

ez az élet több mint a ruha
s nem bocsáthatom azt alkuba
és nem csipkerózsa álom
bár néha olyannak találom

az számít, milyen vagyok belül
uram jön és mellettem leül
mondja, hogy szeret és szép vagyok
s lépteim kísérik angyalok

jelen van minden egyes percben
abban, ahogy a gyufa sercen
ahogy ég a gyertya kanóca
ahogyan érik a szamóca

vele jó, nem hiányzik semmi
nyugalom van, nem kell sietni…

3.

nem kell sietni, nézek körül
ahogy felhők széle göndörül
ahogy a fagy csipkéket horgol
és madárdal szól a bokorból

s búza álmában ott a kenyér
a nyárfák lombja felleget ér
a sok hangya sietve rámol
tücsök hangja hol dúr, hol lágy moll

ha ezt látom, mi kell még ugyan
hallom, ahogy a szellő suhan
és barna zúgását a szélnek
s ahogy a csillagok beszélnek

s hogy mindezt a csodát észlelem
bennem van a tágas végtelen…

4.

a tágas végtelent elérem
nem is kell hozzá semmi érdem
sőt, micsoda az én érdemem
hisz nem tőlem van az értelem

nem én csipkézem fenn a felhőt
nem tőlem lesz a gyermek felnőtt
nem én raktam fel a csillagot
nem én akartam… de itt vagyok…

csodát látok, bármerre nézek
tavasz van és épül a fészek
a kaptár is megtelik mézzel
s csak ámulok karba tett kézzel

nem én teszem, nincsen rá gondom
Isten tartja kezét a gombon…

5.

kezét a gombon tartja mindig
beindítja, mikor mit illik
hogy szökkenjen szárba a búza
hogy legyen tél és tavasz újra

s ősszel hulljanak a levelek
és szeret, mert ő a szeretet
gondoskodik folyvást énrólam
és ez nem amolyan szép szólam

nem vagyok már szürke kis veréb
tudom, hogy ő mindenre elég
színes vagyok, szép és jóllakott
s boldog attól, amit ő adott

csak őrá vágyom, senki másra
hisz én vagyok az ő képmása…