Az ellenőrök panasza

Hálátlan egy szakma mindannyiunk szerint…
Minket minden utas árulónak tekint!
Csak egyszer éreznétek azt a gyűlöletet,
mely belőlük árad, ha elkérjük a jegyet.
Rettegünk, hogy szemükkel felnyársalnak egyszer,
mert hiába mondjuk, hogy "kérem, ez a rendszer";
és hiába tudják, hogy jegy nélkül nem lehet –
sajnálják megvenni azt és a bérletet,
mert DRÁGA! És lassan már jobban megéri
félévente kétszer bírságot fizetni.
Annál többször úgysem kapjuk el a latrot,
mert még hozzánk vág egy megrakodott szatyrot,
s ha rendőrt is hívunk, nem várja meg velünk…
Ha mi fizetnénk, akkor sem fogadna szót nekünk.
Mutogathatjuk mi az ellenőri jelvényt,
felemlegethetjük ezerszer a törvényt;
mi leszünk a gonoszok, s le nem mossa senki,
ez pedig számunkra bizony azt jelenti,
hogy átkokat szórnak majd nap mint nap fejünkre.
Miért is nem hallgattunk annó az eszünkre,
s mentünk volna inkább lakatosnak, ácsnak!
Nem vívtuk volna ki a haragját másnak,
és nem gyűlölne minket az égvilágon senki…
A szakmánk problémája dióhéjban ennyi.