"Az utolsó ember-ki?
akit senki nem szeret?
akit senki nem temet?
mint ahogyan engemet?
Az utolsó ember ő,
szőkehajú kisleány,
aki éppen néz fel rám.
Vagy inkább nem? (De nem ám!)
Az utolsó ember jó.
De sokkalta jobb mint én
Soksokkalta mint hinném.
Nem lehet, hogy tévedném.
Tud járni és tud úszni.
Repülni és ugrani.
Hát nagyon nagy valami.
Lehetne ezt megtanítani.
És okos is nemdebár,
nálam mindent tud jobban..
(Vagy hogyan kell ezt mondjam?…)
Ez így teljes rendben van!
Tudja, miért lélegez.
Tudja, hogy a kentaur
mért hívő és mért gyaur?
Pontosan úgy mint az úr.
Még élni fog,de már rég-
rég bezárta a kozmoszt.
Összatomot fel-s kioszt,
lefúj róla minden koszt.
Az utolsó emberagy
kiköltözi a házat,
megvasazza a rezet,
millióegyi az ezret.
Az utolsó ember ő:
egy kisasszony, jaj de vén!
valahová bemenvén
és jól bele-zárkózván
babát farag-épp mint én.
Az utolsó ember az,
akit senki nem szeret(?)
akit senki nem temet(?)
mint ahogyan engemet.
Az utolsó ember az,
aki szeret mégiscsak,
aki éleszt mégiscsak,
bár egy kicsit rémisztget
engem, minket-és minek…?"