Most még mindenütt ott vagy,
Postámon ott függ a neved.
Képek, levelek kavalkádja,
De ami fontos, a szerelem elveszett.
Most még emlékezünk,
A boldogság gyorsan elpereg,
Életünk az emlékek ködébe zárva,
Innen szabadulni már nem lehet.
Most még nem értjük mi történt,
Most még reménykedni lehet,
De szívünkbe nem hajt soha többé,
A szerelem éltető gyökeret.
Most még dereng a fájdalom,
Mondd miért tetted ezt velem?
Tettedet felírom a bánat oltárára,
Szívemből örökre törlöm a nevedet.
1 hozzászólás
Kedves Munkácsy! Petőfi Sándor kis verse jutott az eszembe versedre:
Most már egyéb nincs hátra,
Mint őt felejteni.
Ki innen, ki szivemből,
Emlékem kincsei!
Hajós vagyok, ki vészkor
Mindent tengerbe vét,
Hogy az üres hajóban
Megmentse életét.
Gondolod, az ember egyedül megtudja menteni életét? Petőfi sem adta meg a választ, mert talán vélasz nincs is.
üdv Toni