Hogy milyen vagyok?
Én nem tudhatom.
De vakon
Hiszek a bölcs szavaknak.
Mint ha a vaknak
Segítő kezet adnak.
„Deviáns gyerek, a társadalom peremén”
Hangzik fel rögtön az első vélemény.
-„Ez túl kemény
Sok az enyhítő körülmény,
Hiszen vállán hordja a föld minden kínját”
Halljuk erre a kis kolegínát.
„A nyavalyát! Ami kell, az két nagy pofon”
Kontráz rá a kedvenc okos professzorom.
Én csak hallgatom.
Hagyom had fecsegjen
Mert hiába beszél ifjú és vén
Egyik sem olyan boldog mint én
1 hozzászólás
a ragrímek és az utolsó szótagos önrímek rontják az összhangot, de amúgy jó lett. modern. szabad.
Nola