Topless angyalok az égi bárban
Morzsát csepegtetve dalolják a színeket.
'A templom oltárán Istennel háltam' –
Buta kis téboly, egy csipetnyi képzelet.
Egy épített világ valótlan keresztjén
Várod a fényt s félelmed a kárhozat.
Álarcod csupán cseppfolyós festmény,
Átlátszó ecsettel mázolsz rá álmokat.
S tán hitetlenként mégis az égbe szublimálok,
Ha érdemlem, hát legyek persona non grata,
Lökjenek ki korhadt aranyrácsok,
S záporozzak mosolyogva az ellenpólus bugyrába.
5 hozzászólás
Gratulálok a kituno vershez
Nekem nagyon tetszik a versed. Amolyan egészségesen romlott. Vagy lehet, hogy csak őszinte?
Üdv
Zoli
Köszi. Csupán a gondolataimat közvetíti, gondolom aki más véleményen van, annak inkább fog romlottnak tűnni 😀
Az első sort elolvastam arra gondoltam. Ez lehet a férfiak álma. "Topless angyalok az égi bárban" Tetszik ez a sor. Olyan egészségesen bizar vers. Érdekes.
Ági
Hát igen, nem véletlenül jelennek meg a versben 🙂
Egyébként valóban elfogadnám a helyzetet, ha olyan, mint elképzelem 😀
Köszönöm a hozzászólást!