Csak megtervezett szavak mondatok
Mit valóság helyett nekem jussul hagytatok
Kapkodok az élet után mint valami őrült
Ki a hétköznapokba bele őszült
Kevés nekem ez a szolgai élet
tudom és értem más miatt szültek
Más vagyok Más
Nem kell nekem az úri palást
Mert szétéget belül ez az örök parázs
Zümmög agyamban, örök mint darázs
Mikor megszűnik ész, élet, megszűnik a varázs
S eltűnik az örök tenni akarás
S már én is lassan fekszem
Az őrület hantjába
Ma színes holnap színtelen
Ma hazug… De várj holnapra elhiszem
S csak kapkodok tiszta pillanatot habzsolok
Tudom szürreális és groteszk a világom
De itt legalább van mit látnom
Néha ide, néha minden elől csak menekülni vágyom
Néha harcolnák és lennék mártír
De az élet minden tervet átír
Szeretnék már végre író lenni
Saját életemben nem csak agyatlan báb lenni
Tudok érte tenni, s hogy miért nem teszem?
1 hozzászólás
Jó a kérdés, amit a legvégén föltettél. Legközelebb írd le egy versben a választ.
Egyébként tetszik a szabad formában megírt munkád. Ilyen a fiatalság nem csak most, de régen is igaz rá ez a megjegyzésed. De én a kérdésedre most felelek: Eljön az idő, ki kell várni, s ha nagyon akarod, akkor előbb is eléred, amit akarsz, de azt nagyon akarni kell!
Engedj meg egy megjegyzést: A versekre is vonatkozik az, hogy mondatokba kell foglalni, tehát a végére pontot vagy egyé írásjelet teszünk.
Üdvözlettel: Kata