A szívem tört aznap össze
Mikor elmondtad mindennek vége
Tudom kétoldalú minden érme
Keresem, de nem találom mi volt értelme
Szerelmünk őszinte volt, lángolt ezer fokon
S mint erdőtűz hunyt ki benned oly gyorsan nagyon
Vajon igaz volt minden szó, érintés? nem tudhatom
Azt hiszem mindegy, mi szép volt, szívemben elzárom
Szerettelek, mint réti virágok az első napsugarat
Ami nekik fényt, nyugalmat, életet adott
Nekem Te voltál a minden, vége lett
Nem maradt számomra más csak az emlékezet
Szeretlek még, bár már rég nem vagy enyém
Tudom nincsen már semmilyen remény
A fájdalom mely utánad maradt; kemény
Megőrizlek szívemben mint soha nem múló tünemény
8 hozzászólás
nagyon szep vers mintha rolam szolna gratulalok
Köszönöm szépen :), bárcsak írhatnék már vidám dolgokról is, de majd csak eljön ez a pillanat is.
Nagyon szép verset írtál kedves PutyiLove!
Szeretettel: Falevél.
Talán nem ő volt az igazi, valahol, valamikor biztosan megtalálod-
Üdv!
Hanga
Óh hát szerintem nagyonis megtaláltad a megfelelő szavakat te is a csalódottságra a magányra és legfőképpen az "értelmetlen szakításra" ,az enyém is értelmetlen volt de én nemtudtam igy versbe szedni! Igen úgy látszik egy cipőben járunk,de remélem majd tólleszel rajta hamarosan!!
Hát mást én sem kívánhatok, remélhetek.. Ez egy állomás volt, valóban tán nem Ő volt az igazi.. köszönöm Beya Neked is a hozzászólást!
neked legalább megmondták hogy vége… engem csak szimplán kizártak "otthonról" tökéletesen átérzem az írásod… valahol még én is szeretem… de azt akit megismertem, nem azt aki lett belőle… tudok azonosulni az írásaiddal, úgy érzem rokon lelkek vagyunk és nem csak azért mert hasonlón mentünk keresztül… az is fontos ilyen esetben, hogy a személy hasonlóan is éli-e meg… sokszor irigylem azokat, akik egy vállrántással tovább tudnak menni… kényelmesebb, simábban járható út… ki tudja vajon ér e a szerelem ekkora értéket… talán igen, különben ez az írás sem született volna meg és sem te, sem én nem lennénk ezen az oldalon… örülök, hogy írásaid által, ha alternatív módon is, de megismerhettelek
Kedves PutyiLove!
Nemes dolog, hogy a szakítás után sem pocskondiázod az egykori kedvest, hanem csak a jóra, a szépre akarsz emlékezni. Ez így helyes: a jót megőrizni, a rosszat elfelejteni és továbblépni. Vélhetően nem Ő volt az igazi, de az ember minden kapcsolatából tanul valamit, tehát nem mondhatjuk, hogy jobb lett volna kihagyni:)
Üdv: Borostyán