Késő éji órán
Suttog a szél át jár.
Szívembe bele les
Fürkészi életem.
Ki vagy te mond?
Ki íly messzire merészkedtél!
S szívem rejtett zugába is bele lestél?
Kinek kedves szava ha nem lenne
Nélküle biztosan nagyon rosz lenne.
Mond kedves szívedhez ki áll oly közel?
Hogy mégértesse veled hogy fontos vagy!
Ne menj!!
Ne menj el , és ne hagyj itt!
Mert nélküled sivárabb az élete!!
Maradj hát, jer közelebb!
Ahhoz a szívhez, mely közelebb engedett!
Nem kérek tőled túl sokat, én
Csak annyit hogy ha leszáll az éj,
Gondolj néha, néha rám!
Kit a szívedben örzöl némán.
És gondolj arra hogy szeretlek!
S a szívem összes melegével átölellek,
S a tested, lelked átjárja az önzetlen szeretet,
Melyet minden percben és órában érzel,
Mikor szíved sugarát megnyitod felém
S az éter hullámain át is hozzám elér!
1 hozzászólás
Tetszett, gratu!