Az idő

Hogy mi az,
azt senki nem érti,
de mindenki félti, mert oly drága számára
s ha valahára végre megérti,
még akkor is csak félti.
Száguldó percek, órák, napok
nap mint nap ide-oda kapok
s az Idő
csak halad, sebesen szalad mint a szél
mit utól soha senki sem ér.
Eltelnek hónapok,
hosszú évek évszázadok, de
az Idő
ugyanaz marad és
mindig csak halad.
Évezredek maradnak utána,
talán egyszer megáll az idő,
talán ma.
Ez lehetetlen!
Az idő,
mint telhetetlen ragadozó
mindent felfal,
számára semmi sem ehetetlen.
Eltűnik minden, mi egykor volt,
de a múlt emlékei megmaradnak nekünk,
mint hófehér ruhán a fekete olajfolt.