Mit össze hazudnak egy Nyilas férfiről a horoszkópok- jómagam is az vagyok
nem a legkönnyebb természetű ember, kalandor, nem bírja elviselni a hisztit, nyafogást
előbbiben van valami igazság, az utóbbiban is; soha nem nagyképű, de öntudatos
az ágyban kifejezetten szenvedélyes szerető…nem tűri a majmok szokását, a makogást.
Rám telepedett az elégikus esőfüggöny, cibálja emlékeim az ereszcsatornán suhogó szél,
a lehullott fügefalevelek már bekomposztálva, de még van a fán pár érő kis gyümölcs
barnállik a naspolya is a kertben, kutyám álmában jutalomfalatot remél
egyre jobban fájnak lábaim, talpamban megint kiújult a már egyszer kioperált szemölcs.
Nincs mese, öregszem- bár olykor még simogatnak a novemberi napfényes délutánok
ebéd után és is egy nagy szerelemről álmodom, mi betöltötte eddigi életem,
de beköltöztek lelkem templomába a nagy hangú kufárok
s, hogy imádkozni tudjak ostort ragadok- nincs bennem félelem,
mert tudom: Ő is így tett, borított asztalokat, székeket
szép arcának izzadtsága tükröződik arcomon és elterül fölöttem fehér gyolcsa,
mint hópaplan, ha takarja a magas bérceket
érzem: az idő ezt az elégikus esőfüggönyt rajtam is megoldja.