meredély szélén lenézek, hátamat süti a felkelő nap sugara
de elöl a mélység, a sötét, és a végtelen határ
amit nem szabad átlépnem ma már
bárhogy is fáj..
Ma épp holnap lett, kedvem már kevésbé szárnyaszegett
meglepem magam…
boldogság morzsákat hozok, megosztanám Veled
gondolom ezzel nagy kárt nem teszek
becsapom magam, hiszem..amit tudom nem kellene
Hiányzik valami…nagyon..nagyon..
tudom a boldogság nem egy vagyon
hinnem kell, mert szeretnék hinni
abban is, amiben nem kellene benne lenni
de nekem, mint embernek, nem kell már más semmi..
csak..TE
Hibátlan a félelem, ami átjáróházként tart jelen..
engem..
mert engedem
nem lenne szabad…de ha a szív..a vágy..az érzelem..
nem szomjazik meg hirtelen, akkor..
Soha nem nyit ki a szerelmek korcsmája
a vendégek szellem álarccal suhannak
bezzeg a csapos vígan… bájitalt kever
ki kérte?…ott a pult legvégén, szélfútta homokként
elrepült..az idő..vagy Ő?
8 hozzászólás
Csak úgy lángol a versed Dinikém! vagy Ő, vagy az Idő? nagyon tetszett, igazán örömmel olvastam szép, mély érzésű képeidet…
"Hibátlan a félelem, ami átjáróházként tart jelen..
engem..
mert engedem
nem lenne szabad…de ha a szív..a vágy..az érzelem..
nem szomjazik meg hirtelen, akkor.."
Szívből gratulálok!:)
sw:)
Szia!
Csodaszépek a mondataid, nagyon tetszik a versed. Boldogságság morzsák, mégis kincsek.
Szeretettel: Rozália
Az utolsó versszak elég meglepő ugyan, de roppant érdekes…
A vers is más úgy érzem…mint a közelmúlt lángoló szerelmes versei…
Más, de jó.
gratulálok
Dinipapa ez a vers…
Ez…, gyönyörű lett!
Kedves Dinipapa!
Mintha kicsit szomorkás lenne a versed hangulata… Mindenesetre nagyon szép lett! Nekem kissé sok a három pont olykor indokolatlan használata, de ez nem ront a műved értékén:)
Üdv: Borostyán
Tetszik a versed dinipapa, annak ellenére, hogy lehangoló a vége…
(Kapd el, repülj utána…)
Gy.
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást!
Mindenkinek tényleg köszönet, hogy olvastok…