Az időskor szélein (Egy közgyűlés margójára)

Az időskor szélein…

(Egy közgyűlés margójára)

Az időskor szélein mintha
az elfáradt idő is megállt volna:
az alig-nyugdíjas ősz haját
egy-két fürt még lágyan bearanyozza;

hetvenkedők magas homlokán
még sűrűbbé vált a bölcsesség-redő…
Az időskor szélein mintha
patakká fogyna a tengernyi idő,

amiben rég tettek sora mártózott:
gyermek, család, jövő, munka, küzdelem,
s ami maradt ezen felül, csak
a napok sorát széppé tevő jelen.

Klub-szerdán és dalos pénteken
langyos széllé szelídül múlt vihara,
eltűnik az otthoni magány,
szívet derít az új barát itala.

Vendég ha jön, ajándéka új,
meleg szavak csokrába kötött virág.
S kit elszólít közülünk a sors,
elkíséri egyperces, néma imánk.

Valutára átválthatatlan
öregségűző tenni-akarásunk…
Érből ismét tengerré duzzad
sok elfelejtett ifjúkori álmunk.