bármit is leírhatsz soha sem tiltakozik,
nem számít ha a szavad sértő, vagy förtelmes
mert aki olvassa úgy is csak csodálkozik.
Valamikor azt kérdeztük néha hangosan:
Hogy is lehet az ilyesmit panírra vetni?
ma már akárki megteheti azt itt titkosan
jókat tud a másikon hangosan nevetni.
Ha olvasod akkor olyan édes mint a méz
olvasó a betűkben direkt beleragad,
mikor megszólal a szava éles mint a kés
a szavaitól eszed majdnem ketté hasad.
Másik mutató ujja minden sorban látszik
mint aki minket folyton tanítani akar,
néha a témákkal nagy szeretettel játszik
sok régi tabut roppant szívesen kitakar.
A legszentebb érzés, az emberi szeretet
az ma már hatalmas próbának van kitéve,
sokszor előtted csak egy kép nélküli keret
mire felismered, már el vagy ítélve.
Minden ember olyan mint a csillogó gyémánt
hogy tudd mennyit ér, ki kell venned a keretből,
ha téged valaha egy olyan ember megbánt
ki kell tudnod őt csalni, a hamis jelmezből.
Feldúlt állapotában megmutatja magát
lepattog a vékony zománc, tettet voltáról,
nem tudja elviselni az igazság szagát
mert csak ő emberi érzéseket harácsol.
Érzéseiddel ma sokan csak kereskednek
amikor észreveszed, ők már tovább adták,
ők lesznek az urai a te helyzetednek
ők ma már csak álcázott érzelmi nudisták.
Ma már az életben annyira kell vigyáznod
reggel ha felébredsz már el is adtad magad,
van amikor már semmit nem is kell csinálnod
és lelki nyugalmad, már csak utánad szalad.