Barkázik a nyárfa
bizakodó ága,
tavasz közeledtét,
reménykedve várja.
Rigó motoz halkan,
tavalyi avarban,
trillázó madárhang,
vidámság a dalban.
Erkélyemen ülök,
hallgatom a pezsgést,
szívemről lepattog,
a fekete festék.
Nagyokat is dobban
– néha már mosolygok -,
könnyebb lett a teher,
amit régen hordok.
Életet kap újra,
termékeny természet,
meglesem a csodát,
tőle leszek részeg.
Bódultan bámulok,
nyugalom szállt belém,
hitetlenként ülök,
egy Isten tenyerén.
6 hozzászólás
Kedves Jenő!
Nagyszerű tavaszra várás, gratulálok!
Barátsággal, Imre
Nagyszerű sorok. Nagyon kedvelem az ilyeneket, melyek kifejezők, érthetők, dallamosak, szívhez szólóak.
Az Isten tenyerén ülni, bizony jó dolog.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Jenö!
ElIsmeréssel gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Gratulálok, nagyon jó vers!
Kedves Jenő:)
Édenkerti harmónia hatású a versed.
Lenyűgöztél.
Szeretettel gratulálok.
M.
Köszönöm m9ndenkinek