Béke lengte körül és mély nyugalom.
Görcsös ágait a tavasz becézte,
S remélte, lát még sok szép napot.
Éj leple alatt az ég nem nyugodt,
Dühöngő erőkkel viaskodik,
Feljajdul a kíntól, s e borzalomba
Maga a föld is megvonaglik.
Reggel azúrban fürdő ég alatt,
Különös csendben a fákon gyász lebeg.
Egy öreg közülük elment örökre,
Teste ernyedten a földön pihen.