Ült némán a szobában
Merengve a homályban
Bezárva magányban
Titokban talányban
Nem volt mindig egyedül
Mint dallam a hegedűn
Szíve messze szállt
Hű társra talált
Felrobbant a lelke
Első pillanatban
Híven esküdhette
Holtig-holtomiglan
Teltek az évek
Múltak a napok
Jöttek a gondok
Kicsik és nagyok
Bízva bíztak
Sajnos hiába
Nem született gyermek
A kicsinyke házba
Tavasz, nyár után
Beköszönt az ősz
Csöndes öreg pár
A házfalak között
Ősz után itt a tél
Társának itt a vég
Nagy úr a magány
Uralkodva egymagán
Ült némán a szobában
Merengve a homályban
Bezárva magányban
Titokban talányban
6 hozzászólás
Nagyon tetszik az, h minden versszaknál mások a sorvégi rímek, amelyek versszakon belül azonosak. Nagyon hatásos – lenne, ha ezek valamivel jobb rímek lennének. Bár pl. az utolsó előtti versszakban megtörik ez az "algoritmus" Üdv: én
Kedves Bödön
Először is köszönöm megtisztelő figyelmed. Örültem soraidnak igyekszem megfogadni a tanácsod
Üdvözlettel:Hekaté
Szomorúságot árasztó versed nagyon tetszett! Szépen vezetted végig a gyermektelen párok sanyarú sorsát, mire az út végére érnek. Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa
Pontosan érezted amit írni szerettem volna. Köszönöm a látogatásod
Szeretettel:Hekaté
Egy téma,melyröl ritkán olvasni!
Nagyon jól sikerült leírnod…
´HÜ TÁRSRA TALÁLT´…
de
NEM SZÜLETETT GYERMEK
A KICSINYKE HÁZBA´
Gratulálok,nagyon jó írás:sailor
Kedves Sailor
Nagyon köszönöm kedves soraid és megtisztelő figyelmed. Örülök,hogy tetszett a versem
Üdvözlettel:Hekaté