egy skanzen kellett ahhoz hogy halhatatlanok legyünk
a szeptemberi bágyadt délutáni fényben
bekereteztek már falra akaszthatóak (is) vagyunk
írtam is fiamnak Anya egyre jobban ki van virulva
na persze ehhez én is hozzájárultam
harminchárom kacskaringós sokszor könnyekkel öntözött év után
immár öt éve valóban virul a szerelem nejem szemében
én meg mint jó pásztor magamra veszem terheit s hordozom egy végső kapuig
majd bebocsátanak rajta tudom mosolygó kerubok
talán az is lehet hogy egy trón elé kerülök
mossa majd tisztára lelkem az örök bíró letörli földi múltam bűneit
bekereteztek már falra akaszthatóak (is) vagyunk
lógunk örök gyönyörű mozdulatlanul átkarolva hitvesem vállát
a szeptemberi bágyadt délutáni fényben
egy skanzen kellett ahhoz hogy halhatatlanok legyünk