Itt ülök beleájulva,
bebábozódva megint a januárba.
Messze-fáj még a tavasz,
ötvenhat nap
és ötvenhat éjszakára.
Gyere, hát, te Orkánerejű,
tépd fel köd-kedvem
és az odakint
kéretlen szimbiózisát!
Vagy szédíts el,
hogy Boldogasszony haván,
mint aszteroida,
úgy zuhanjak át,
a megérkezés ezerszirmú
márciusába.
Reszket a báb alatt
a tél hiábavalósága.
4 hozzászólás
Kedves Netelka!
Versed szépen kifejezi, a tél depresszív hatását, és a tavasz vágyást. A versben lévő dac, és energia is jól átjön.
Üdv.: Szalai Mihály
Köszönöm, kedves Mihály!
Ha ilyen lesz a napom mint a szép versed, akkor jó csodás napom lesz.
Szép napot neked is!
Szeretettel Ági
Köszönöm, kedves Ági, és kívánom, hogy szép napod legyen 🙂
Erika