Ó mondd hová fut el a gyors idő?
Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.
Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,
S úgy érezénk, talán csak tegnap volt…
Ó mondd hová röppent ifjú korunk?
Őszül hajunk, közel van alkonyunk.
Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,
S már elrohant az ifjúság, a nyár…
Ó látod e, a csók mily illanó?
A vágy tüze virágként hervadó.
Ha könnyek közt emlékként törne ránk,
Vissza lesünk múlt boldogság iránt!
Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!
A mi időnk a végtelenbe fut…
Hamar jön el utolsó sóhajunk,
Szürkéből lesz hófehér hajunk…
Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!
Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.
Ott vár reánk, az új tavaszi fény,
S megifjodunk a mennyben te meg én.
Virágszőnyeg és friss tavaszi szél…
Vár majd reánk egy titkos új remény.
Fogod kezem, oly boldogok leszünk,
Édenkertben mi együtt ébredünk!
Ó mondd hová szalad a gyors idő,
Emlékekből mily álmot hoz elő?
Még úgy érzed, napod leáldozott,
De nézd a múlt jövővé változott…!
6 hozzászólás
Kedves alberth!
Engem is nagyon foglalkoztat az idő, az idő múlása, sok verset írtam e témakörben. Ma különösen nehéz, mert a férjemmel éppen 30 éves házasok vagyunk. Valóban: hová repül az idő? Versed azért távlatot nyit, így mégsem olyan szomorú:) Gratulálok hozzá.
Üdv: Colhicum
Kedves Albert!
Ismét egy szép verset olvastam tőled,
a múló időről és vágyaidról!
Lehet-e ilyenné tenni és befejezni egy emberi életet?…
Szerintem is lehet…Szép, tiszták a rímeid!
Gratulálok szeretettel: sólyomlány
Kedves Colhicum!
Igen, az idő nagyon sokat nyom a latba a mi világunkban. Három dimenzióban élünk, de Ccsak az idő adja meg a 4. dimenziót, ami által párhuzamosan tartózkodunk egy bizonyos helyen. Ráadásul még relatívan érzékelhető. Egyébként én is 30 éves házassági jubileumra készülök ebben az évben. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Sólyomlány!
Örülök, hogy tetszett a vers. Próbáltam lírai eszközökkel érzékeltetni az összetartozás időtlenségét a szerelemben. Igen, lehet ilyen életet élni. Ebben nyilvánul meg a létezés szépsége és nem a röpke kalandokban szerintem. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
A versed olvasása közben Juhász Gyula jutott eszembe. Sajnos nem a hibátlan megvalósítás miatt, de meg kell hagyni, nagyon profin megragadtad a hangulatot, ami az egyik legfontosabb dolog, ha líráról beszélünk. A vers – alakzatok tekintetében – amennyire egyszerű, a mondanvialó annál erősebb és mélyebb. A vers voltaképpen olyan, akár egy festmény. A hangulat határozza meg (nekem) az értékét. Az, hogy mennyire tud visszaadni érzéseket, pillanatokat. Ez neked sikerült remekül! A többi meg majd hozzásimul!
Üdvözlettel
Halmi Bettina
Kedves alberth, halk sóhajtásod szívbemarkoló. Igen, villámgyorsan fut el a gyors idő, de hófehér hajjal is lehet szeretni a mennyekben, ahol a múlt jövővé változik, és megifjul minden. Nagyon szép!