Belenéztem mélyen a konnektor,
malacszerű orrlyukaiba. Két mély meder.
Jó s a rossz, közte vékony, törékeny, néha
vérző szövet. A peremen lehetetlen a járás.
Túl keskeny és állandóan mélybetaszajtó.
Az ember valamelyik vödör alján koppan(tudatlanul).
A káoszban azt se tudja hol van. Mert folyton
azzal a kérdéssel járkál,
most a bal vagy a jobb mederben vagyok?!
2 hozzászólás
Nos… amiről szól tetszik, bár szerintem nem vers. Tudom neked más a véleményed, nekem hiányzik a ritmus, esetleg rím, esetleg… De a mondanivaló szuper, és a hasonlatod is tetszik. Üdv Era
Hát ez inkább olyan elmélkedés szerű, ez tény. Szerintem se biztosan vers, sőt, amikor írtam nem tartottam versenk, de mégse próza. Ez úgy értem van egy rajzos, illusztrációs füzet, ami Kun Cecília nevéhez fűződik, két nyelven találhatók benne versek, ez szerintem hasonló azokhoz csak kicsit hosszabb terjedelemben.
Tehát nem bánt, ha valaki azt mondja nem vers sőt 100%-osan egyet tudok vele érteni, de mégse próza.
Üdv