Ugrálok, mint anyja előtt
ugrál az üvöltő akarattá dagadt gyerek,
ki gyönge ruhát és lágy agyvelőt
– hogy engedje, vagy verje végre meg –
szálanként szaggat a nőből.
El akarom érni a villanykapcsolót,
és a felfoghatatlan mélységet ettől
a torz ürességtől választani szét.
Beláthatatlan magasságban lóg
a homlokom.
Az ember elveszti maradék eszét.
Az őrület küszöb-én
By lowcallbus
5 hozzászólás
Magukkal ragadtak ezek az erős képek. Éreztem már így magam, talán azért is 🙂 Gratulálok!
T-boy ahogy írsz! 😛
Nagyon tetszenek írásaid!
Híííííjjjj… szokásom, hogy a kommentjeimben kiemelem a kedvenc soraimat, de itt nem nagyon tudok választani… vvvóóóóóv… /Na, csak a rend kedvéért: "ugrál az üvöltő akarattá dagadt gyerek,"/
Fantasztikális. Azt hiszem, elolvasgatok itt egy kicsit, és ezt vedd fenyegetésnek 😉
Sok jót,
ANna
Dühítő, hogy nem láthatjuk a teljes igazságot, és olyan tehetetlenek vagyunk. Remélhetőleg egyszer elérjük azt a kapcsolót..
Tetszik a vers…
szió,
Már a cím is önmagáért beszél:))) Nagyon megnyerő az alkotásod!
pusza
Eddie