Egy kávé, egy kávéház terraszán, az mindig új ötletet ad nekem
de most csak itt ülök ötlet nélkül, és a csésze is lassan kiürül nekem,
az ötletre várva ülök, nézem a körülöttem forgó, siető embereket
és akkor egyszerre úgy éreztem, hogy valami most az asztalról leesett.
Gyorsan lehajoltam, és kerestem az asztalról a földre esett tárgyat
de nem láttam mást, csak a szomszéd asztalnál két gyönyörű szép lábat,
kíváncsi voltam, hogy néz ki annak a két szép lábnak a tulajdonosa
és azokra a kezekre, amelyek ezeket a lábakat minden este mossa.
Egy finom kis kezecske előkelően fogta a kis kávécsészének a szélét
de amikor feljebb néztem, megláttam a tulajdonosának is az arcképét,
szerettem volna a hölgy arcáról, rögtön egy pillanat felvételt csinálni
nem kellene mindig az unokámra, a kis szekrény előtt annyira vigyázni.
A felvételt megnagyítanám, és oda tenném a cukros doboz mellé
az unokám annak a szekrény ajtaját kinyitni soha többé nem merné,
azt gondolná mindig egy boszorkány lakik ott benn a szekrényben
és elhinné azt, hogy még ma is élnek itt, és nem csak a mesékben.
Az este foghagymát ettem és talán azért nem csókol mag a múzsám
vagy az is lehet, hogy egy öreget nem szívesen csókol egy fiatal lány,
de ha a múzsám úgy néz ki, mint ott az, aki oly finoman a kávét issza
akkor azt hiszem otthon a Duna is szívesen folyna a Tiszába vissza.
A múzsámra is hiába várok, ő sem akar ma már megcsókolni engem
de ha ő lenne a múzsám, akkor a csókja nekem ma már nem kell,
az ötlet olyan mint a pénz, mert ha azt kapok a bal tenyerem viszket
de ha még ötletem sincs, legalább meg fújhatna egy kis lágy ihlet,
Jaj, megitta a kávét, rám nézett, és kecses léptekkel felém megindult
az agyam kétségbeesetten, a tompa fájdalomtól keservesen feljajdult:
Nem kell a csókja! Inkább nem fogok írni a Napvilágra már semmit
Hogy mi lett a vége? Nem érdekes. Hisz, úgy sem érdekel már senkit.
9 hozzászólás
Engem érdekelt volna…….
Kedves Szusi!
…majd a következőben leírom…
üdv Tóni
Foghagyma?
Kedves Tóni!
Egy csöppnyi nyugalom egy kéváház teraszán, mennyi élményt tud adni. :)) S ahogy "elmeséled" megéled előttünk. Igaz lehet a mondás " a téma az utcán hever" s Te most megtaláltad. Örömmel olvastalak!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
De úgy látszik, annyira megijedtem, hogy még a fokhagymát is "foghagymának"írtam. Már erröl is láthatod, milyen nagy veszélyben éreztem magamat. Itt nállunk is azt mondják, de mivel svájc, a bankok országa, itt még az is egy szójárás:
A pénz a földön hever, csak le kell hajolni érte. Az egyedüli probléma csak az, hogy soknak éppen akkor fáj a dereka, amikor valamit csinálnia kellene. Lehet már észrevetted, nekem majdnem minden témám, az utcárol, a mindennapi életböl jön.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Csaba!
Bocsánat, természetessen "fokhagyma". Köszönöm a figyelmeztetést.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ötletes, humoros verset írtál! Bár, a történet végére én is kíváncsi lettem volna! Igaz, aki kíváncsi hamar megöregszik, de sebaj. Jól esett szórakoztató írásodat olvasni!
Szeretettel: Zsóka
Engem is érdekelt volna!
A téma most az asztal alatt hevert…! :)))))
Kedves Zsoka és Irén!
Már megírtam volna a folytatást, de itt minálun olyan hideg esős idő van péntek este óta, hogy az embernek kimozdulni sincs kedve. Tegnap is tiz fok alá ment a napi hőmérséklet, és voltak akik télikabátban mentek az utcán. Én próbáltam itthon folytatni de nem megy, úgy látszik valóban az atmoszszfére adja mag a kellő keretet. Holnapra már szebb időt mondanak, talán akkor sikerül.
Köszönöm mindkettőtöknek, hogy elolvastátok, és
üdv Tóni