Magam előtt látom, ahogy ragyogott a kalász,
fényben sóhajtozott, de most nem lengedez,
már csak nyoma van helyén, eltűnt a verejték..,
szomjasan felitta a föld, szél sem neszez.
Számban érzem a friss, ropogós kenyér ízét,
érzem illatát ahogy forrón eszem,
csöppet gyermekkorom hangulatát idézi
ahogy mohón a reményt számba veszem.
2 hozzászólás
Jó lett "Az új kenyér", gratulálok. 🙂 Tiszta egyszerűsége megható, ünnepi.
üdvözöllek,
Mária
Kedves Mária! Köszönöm szépen a gratulációt. Szép napot: Zsuzsa