A márciusra langyuló
tekintetét a Nap
teríti, mintha volna jó
apánk az ég alatt,
a felleg is, miként anyánk,
simítja bús fejünk,
a tél vigasztalás gyanánt
a messzeségbe tűnt.
A lelkeinkben enyhülő
feloldozás kutat,
az új tavasz virága nő,
kitárja szirmukat,
s velük kering a lenge szél,
a kertek illatát
bogozza egyre szerteszét
az újhodáson át.