szeretett volna odaérni, időben,
mert
randija volt valakivel az űrben
pontosabban a Holdon
(egy kis puklin, vagy dombon…)
nem tudom,
mert erről nem beszélt,
az űrhajós, mikor útra kélt
fél szemével hunyorított,
s felfelé sandított,
arra a pontra, hol várták nagyon,
(egy kis puklin, vagy domborulaton?)
űrhajóját beizzította,
s kilőtte magát…fel a Holdra,
arra a sajtszerű égitestre
hol a találkát remélhette…
száguldott napokig, hetekig,
hónapok, majd évekig…
nem értette, mi lehet…
de azért reménykedett…
hátha odaér a Holdra
(a kis puklira, vagy dombra)
De nem! mert
épp akkor érkezett oda,
mikor a
Hold az az ostoba ,
átváltozott teliből „C”-be,
s az űrhajós ezt nem vette észre…
azóta száll a messzeségbe
7 hozzászólás
😀 Ez nagyon helyes 🙂
Köszönöm Netelka! Kedves vagy!
Szia Gyömbér!
Szellemes, dallamos és ebben a nagy nyári hőségben kifejezetten üdítő olvasmányként hatott versed.
szeretettel leslie
Nagyon jó, engedelmeddel elküldöm a csillagász ismerőseimnek, fogják értékelni, biztosan 🙂
Hanga
Köszönöm Hanga és leslie!
A csillagászok biztosan értékelni fogják! :)))))
Gyömbér
Nagyon tetszik nekem is.)
Hogyhogy én ezt nem láttam eddig??? Nagyon aranyos :))), inkább humor vagy gyerek-kategóriába tenném. Kedves, ötletes, jól megírt, szóval gratula hozzá!
Poppy