Nem labirintus az szerintem, csak egyenesen befelé kell menni,és az a nehéz. Ha nem egyenesen megyünk, akkor tévedünk el.
Köszönöm Tóni, hogy elolvastad.
Magunkon "áttörni" a legnehezebb, és ahogy Tóni is írta, legtöbbünknek sosem sikerül. Talán azért, mert amikor indulunk, azonnal megállunk, és onnantól fogva körbe-körbe járunk. A befelé menetel helyett, magunkat "szaggatjuk" és minél inkább "szaggatjuk" magunkat, annál kevesebb az esély az előre menetelre. Sakk-matt, ahogy mondani szokták.
Egyszer halványan éreztem, hogy milyen lehet: a fülem is vízben volt, ezért a külső zajok egyáltalán nem jutottak el hozzám. Csak a saját lélegzésemet hallottam és csak arra figyeltem. Csak saját magamra figyeltem. Érdekes volt.
Még a végén megszeretem a haikukat. S ebben nagy szereped van, mert végre megtalálom bennük – a verseiden keresztül – azt az erényt, amitől oly kedveltek lettek. Örömmel olvastam. Kifejezetten tetszik a haikud.
Prince, én is azért szerettem meg őket, mert olvastam néhány nagyon-nagyon jót és lenyűgözött, hogy ebben a kötött formában, 17 szótaggal, mi mindent képesek elmondani mások. Gondoltam megpróbálom én is.
Gyere csak bátran olvasni. Itt általában csak egy egyszerű gondolatot, vagy érzést találsz.
Szia szusi! 🙂
Töredelmeskedem: nem vagyok a haikukban otthon, viszont amit itt olvashattam, az bátran bekerülhetne akár a szállóigék közé is. Nekem nagyon tetszik, teljesen igazat adok, fergeteges a meglátásod, fantasztikusan igaz a gondolat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, töredelmesen: én sem vagyok otthon a haikukban. Pusztán tartok egy formát egy aktuális érzéssel vagy gondolattal. Borotvaélen táncolgatok, mert 17 szótagos lehetőségnél és viszonylag egyszerű gondolatoknál, nagy az esély az érdektelenség, vagy a közhelyesség totális elérésére. Az igen nagy szó, hogy azt írod, akár szállóigék is lehetnének. Ezt a mondatodat beteszem azon legszebb mondatok közé a pici agyamban, amit életemben kaptam. Köszönöm.
By szusi
17 hozzászólás
Kedves Szusi!
Rövid válaszom:
egy labirintus
kevesen találják meg
egyesek soha
üdv Tóni
Nem labirintus az szerintem, csak egyenesen befelé kell menni,és az a nehéz. Ha nem egyenesen megyünk, akkor tévedünk el.
Köszönöm Tóni, hogy elolvastad.
Kedves Szusi!
Rövid, tömör, szép!
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen Judit.
Szia!
Van benne valami!
Szeretettel:Selanne
Magunkon "áttörni" a legnehezebb, és ahogy Tóni is írta, legtöbbünknek sosem sikerül. Talán azért, mert amikor indulunk, azonnal megállunk, és onnantól fogva körbe-körbe járunk. A befelé menetel helyett, magunkat "szaggatjuk" és minél inkább "szaggatjuk" magunkat, annál kevesebb az esély az előre menetelre. Sakk-matt, ahogy mondani szokták.
Egyszer halványan éreztem, hogy milyen lehet: a fülem is vízben volt, ezért a külső zajok egyáltalán nem jutottak el hozzám. Csak a saját lélegzésemet hallottam és csak arra figyeltem. Csak saját magamra figyeltem. Érdekes volt.
Megint jó!
Én inkább tulajdonságokra értem, mint érzékelésre…
Tudod mi a legjobb Irén? Az, hogy olvassátok őket. Köszönöm.
Szia "szusi"!
Még a végén megszeretem a haikukat. S ebben nagy szereped van, mert végre megtalálom bennük – a verseiden keresztül – azt az erényt, amitől oly kedveltek lettek. Örömmel olvastam. Kifejezetten tetszik a haikud.
Szeretettel
((Zoli
Prince, én is azért szerettem meg őket, mert olvastam néhány nagyon-nagyon jót és lenyűgözött, hogy ebben a kötött formában, 17 szótaggal, mi mindent képesek elmondani mások. Gondoltam megpróbálom én is.
Gyere csak bátran olvasni. Itt általában csak egy egyszerű gondolatot, vagy érzést találsz.
Jaj, de jó kis bölcs megállapítás!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Olyan jó érzés Fél-X, hogy téged mindig itt talállak. Kösz.
Szia szusi! 🙂
Töredelmeskedem: nem vagyok a haikukban otthon, viszont amit itt olvashattam, az bátran bekerülhetne akár a szállóigék közé is. Nekem nagyon tetszik, teljesen igazat adok, fergeteges a meglátásod, fantasztikusan igaz a gondolat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, töredelmesen: én sem vagyok otthon a haikukban. Pusztán tartok egy formát egy aktuális érzéssel vagy gondolattal. Borotvaélen táncolgatok, mert 17 szótagos lehetőségnél és viszonylag egyszerű gondolatoknál, nagy az esély az érdektelenség, vagy a közhelyesség totális elérésére. Az igen nagy szó, hogy azt írod, akár szállóigék is lehetnének. Ezt a mondatodat beteszem azon legszebb mondatok közé a pici agyamban, amit életemben kaptam. Köszönöm.
:))) Háááát, tedd be az agyadba! Ez jutott először eszembe a bölcsességgel szembesülve. 🙂
Nagyon igaz! Köszönöm, hogy olvashattam!
Nekem is öröm, hogy itt láttalak.