Gyere le a mezőre velem,
hol szavanna forró Napja alatt
árnyékos bokrok között
oroszlán lapul vadászra vadászva.
Gyere, szedjük le
az egymásba hajló virágokat,
míg méhek döngnek
szapora kezeink körül.
Gyere, ássunk gödröt,
állítsunk csapdát a madaraknak,
Szárnyalásukat vágyva,
feltörve jobban repülnek majd.
Gyere, merítsük meg
ujjainkat a leterített prédában,
testünkbe költözzék ereje a vadnak.
Gyere, bújunk meg
a közeli barlangban, ha már eleredt az eső,
fázva-remegve dörzsölve ruhánk,
míg el nem jő az apály-dagály.
Gyere, túl a folyó áradásán,
éji hidegben remegve húzza meg magát
a mező gyenge levelű bokrai között
két oroszlán.
Megmutatom.
4 hozzászólás
Különös reggel ez. Csupa szép munkákat olvasok. Tetszik a Tiéd is. Érdekes, egyedi, gondosan megválasztott szép kifejezések alkotják, (talán a „mező” szavaddal kapcsolatban nem vagyok ebben biztos) az sem zavar, hogy az egyik vsz. három sorosra sikeredett, mert a befejező, különálló sor, nekem valamiféle egyensúlyt idéz.
Gratulálok. a
Kedves Chendra, tetszenek szokatlan jelzőid és hasonlataid. Eredeti vagy! :))
Kedves Chendra!
Érdekes. Azt hittem szisztematikus helyek lesznek a Földön egymás után, de valójában majdnem ugyanott maradtál. Az én fejemben.
A 4. versszak egy sorral rövidebb, mint a többi – nem tudom ezt direkt van vagy sem.
A képeid tetszettek
Köszönöm.
Kedves Titusz!
Köszönöm a hozzászólást. Szándékosan írtam így a sorokat. Nem tudom, hogy mennyire érted a vers lényegét.
És örülök, hogy tetszett.