A hegyek fejéről
leolvadtak a jeges hósipkák,
most az óceán meleg vizéből
pislognak ki a csúcsok,
mint reumás, öreg angyalok
a vattával tömött felhőpaplanok alól.
Mert nincs már határ ég és föld között,
mint ahogy nincs nappal, és nincs éjszaka,
csak derengés van, mint egykor a teremtés előtt.
A járókelők szabadon jönnek-mennek
a lenn és a fenn között,
csak a Nagy Terem ajtajában
áll Péter, a teremőr,
hogy oda illetéktelenek
biztosan ne juthassanak be.
4 hozzászólás
Kedves Kati!
A ´Fantasy´kategóriában íródott írásod,
nagyon sok mai történésekre ´is´utal!
Grattulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Köszönöm sailor, hogy elolvastad. Sajnos, hogy már most is aktuális.
Szeretettel: Kati
Olyan szép, szinte kézzel fogható leírás, hogy magam előtt látom a megelevenedett képeket.
Kedves Éva!
Köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy tetszett a vers.
Üdv: Kati