Veletek vagyok
egyedül
Miattam voltatok
sokan
Tőletek tanultam
érteni
Mit jelent kerülni
magam.
Száguldok mások
bizalmára igazi vágta ez
életre miközben
halálra unom
pókháló létem
ahogy megragad
elszáradt gallyakon
vakablakon látom
mobilról törölt összes
barátom és csengetni
ki akar a ház lakatlan
repedések szaladnak
alaptól széles
párhuzamban mint
elhagyott szeretők
őszi sár udvaron
hideg huzat a kerten át
csendsziget karantén
valahol roppan gerinc
érezném ha fájna.
Veletek vagyok
egyedül
vagyok egyedül
egyedül.
Egyáltalán vagyok?
3 hozzászólás
Milyen szomorú az egyedüllét…
Az ősz mindenkiből ilyen érzéseket hoz ki?
Gratulálok!
"pókháló létem"-ez tetszett a legjobban, sokáig mondoattam magamban…Szomorú hangulatú, de gyönyörű a versed, modern is, elgondolkodtató is, nagyon örülök, hogy olvastam. Az utolsó kérdésre egy kicsit módosított mondás: "gondolkodtál, tehát biztos, hogy vagy:-)" és ez jó, mert akkor még sok ilyen szép költeményt olvashatunk!
H.