Az asztalra csattan-csöpög
A söröm első cseppjei,
Lassan kortyolom… Hmm. Mennyei!
A peremhez tapad hófehér habja,
Buborékok másznak, csalnak,
Megdöntöm poharam: sör-öröm.
Ki előbb csalt, most könyörög.
Halkan gondolom-mormolom,
Hogy mitévő legyek, holott
Semmim sincsen… Világ? Közöny.
Néma csend, csak a dob dörög.
Egy darab cipő lábamon
Lógatja magát. Válaszok
Után kutat a porban:
Deszkalapok, alkoholban.
Ez életem termése:
Egy bárban ülök – Csendélet –
S olcsó prostik, szmog riadó,
Reményvesztett egy-két apó.
És még csak nem is korsó!!
Kezem között pohár s zokszó,
Három deci vizes kenyér!
Most már kettő… egy is elég…
Az ajtó is csak fel-felnyikkan,
Neki is fáj, hogy jönnek vissza
Fogságba esett emberek;
E Bárban élő szellemek,
De menekülnek… lobban a kabát…
– Az utolsók közt mindig a magány –
És tőlem is lassan köszön
Az utolsó pohár söröm…