Fáradságos munka árán, megszerzett pénzünket,
felemésztik az orvosok.
De sebaj, mert 'szegény ember vízzel főz.'
E monológot, minden utcasarkon hallgatom.
Megszokottá válik lassan, számunkra a pénzhiány,
tudásszomjunk elfolyik a Kisküküllő zavaros vizének,
uszonyán.
Száz meg száz ismerősöd van a facebookon
mégis lázban és verejtékkel tele,
egymagad vagy kórházi ágyadon.
Nem érdekel senkit, lelked mily gonddal van tele
csak súlyos vagyon árán, beszélnek szépeket veled.
És csoda folytán túlleled a kiinhalált,
gyászruhát ölt, magara mind, és készítik az utolsó vacsorát.
1 hozzászólás
Kedves Tibor!
Mély gondolatok. Köszönöm, hogy megosztottad.
Szeretettel:
Anck-Su-Namun