hideg költözött belém, lelkem máshol jár.
Felszáradnak csókjaid, ajkamon csend remeg,
mert kiveszett a szívedből, mit én adtam neked.
Múló vágyad megperzselt, de enyhet már nem ad,
s bennem csak a hamuvá lett emléke marad.
Nem kértem szerelmet sem, s mit adtál, nem enyém,
súgtad, szeretsz, mégis hazug lett minden remény.
Árván, megtörve csak állok, könnyes szemmel egyre nézlek,
tudom, közel van az óra, végül úgyis elveszítlek.
Sötét lepel borul rám, az alkony soha el nem múlik,
álmom tartson hát örökké, s azon is túl három napig…