Látod még az eget?
Látod még Azadig?
Fent száll mind a madár,
légben várakozik,
mégsem hullik alá,
szélben szárnyat ereszt.
Lélek tartja meg őt,
tedd hát most te is ezt!
Lennék égi madár,
szívem lenne a szárny.
Földtől messzire már
nincsen szürke magány.
Mondd hát jó Azadig,
lennél hős kerecsen?
Szállnál távoli tájon,
röppennél az egen.
Inkább tán a folyó
Víz lennék szívesen.
Oly nagy harcos is ő,
mindig győz, nemesen.
Sziklát vinne erőm,
tengert érne kezem.
áradnék, ha akarnék,
ápolnám szigetem.