szeme szemembe égett
Azon az éjjelen
csillag-bölcsőt szőttem
Azon az éjjelen
keresztre feszültem
Azon az éjjelen
lelkét átöleltem
Azon az éjjelen
Istennel beszéltem
Azon az éjjelen
kettétörött szívem
Azon a hajnalon
harmatkönnyek hulltak
Azon a hajnalon
madarak csitultak
Azon a hajnalon
a lét-horizonton
jelkő izzott: Apám
4 hozzászólás
Gyönyörű vers kedves Zsuzsa, bár az elején egészen másra asszociáltam, de remekül
sikerült.
Szeretettel olvastalak, örülök, hogy itt vagy köztünk : Zsu
Szép versbe foglaltad. Gratulálok!
Kedves Zsu!
Nagyon szépen köszönöm véleményedet, igazán megmelengetetted lelkemet! Sajnálom, hogy ennyire megkésve reagálok rá, de nem igazán voltam a gép mellett az elmúlt időszakban. Én is nagyon örülök, hogy befogadtatok és, ha időm engedi boldogsággal "járok-kelek" írásaitok között, melyek arcokat és lelkeket "festenek" elém, ami örömmel tölt el. Igyekszem többet eltölteni itt. Köszönöm szép szavaid! Szeretettel: Zsuzsa
Kedves István!
Szívből köszönöm! szeretettel: Zsuzsa