“Hogy miért van, hogy a rossz lett az etalon?
Miért van, hogy bármerre is nézek
A szívek harcát látom térden!?
Miért van az, hogy a sok fájdalom ami érhet,
Mindig egyszerre kell hogy érjen?
Hogy csak ott ülsz és én veled ülök olyan tehetetlen.
Mert ami történt veled vagy épp velem,
Nem egyszerű és nem is tudom, hogy kezeljem.
A láthatatlan fájdalmat amit senki sem érthet.
Mint egy szörnyű népmesében zajló kegyetlen végzet!
Győz a jó! De minek? Ha minden értéke ködbe végzett?!
Molnárhoz hasonlítanám, kaszával a kezében.
Ki olyan malomban őröl, hol nincs nyeresége.
A keserűség malmát hajtja ő is!
Mint ahogyan te a bánatod!
E malom kerekének vizét csepegve könnyként csorgatod!
Én felfigyelek rád! Mikorra már hangos lesz sóhajod!
Kiáltja az ég felé, hogy lehet hogy te élsz? Megint csak fájlalod!
Ennek aztán semmi értelme így,
ezt te is láthatod!
A sorsod ezzel most csak kezedben tarthatod!”
1 hozzászólás
“Győz a jó! De minek? Ha minden értéke ködbe végzett?!”
Elgondolkodtató soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂