I.
Nem szólsz, most nekem kell beszélnem.
A hang talán az enyém, a gondolat nem egészen,
a te igazságod hazudom.
Hajoljak karikába!
Láthassa bárki -csak te ne- ami vagyok.
Neked még tetszeni akarok.
II.
Beleszíneződött az ősz a szemedbe,
az a fajta, amit a festők is alíg,
vagy megfesteni sem tudnak.
Amit megértettél, arról nem beszélsz:
nem magyarázol színekről vakoknak.
Pupillád mélyére hullanak sorra a gondolatok.
Enegem is nyeljen el! Ha alapjaidig zuhanok
nem ér az ősz, mit a világra könnyezel,
ami az áruló arcokat könnyedén mossa el.
Mások elmúlhatnak benned,
én még az utolsó sem leszek.
4 hozzászólás
Kedves Sanna!
Érdekes témát választottál. Ha nem haragszol, néhány elírásra felhívom a figyelmed. Egyik: "Láthassa" ide nem jó. Helyette írhatod: Lássa, vagy láthatja szót.
Nekem furcsa az, amit írsz, hogy: "Pupillád mélyére hullanak" – a gondolataid inkább valahová az agyának mélyére hullhatnak… de nem a szemébe!
Még egy: "Ha alapjaidig zuhanok" nagyon erőltetett szó versbe. Ha azt írnád, hogy eléd zuhanok, vagy eléd borulok inkább elmenne. Versekben kicsit szebb kifejezéseket használunk.
Egyébként mint szabadversnek a témája nagyon jó.
Igyekezz sokat olvasni, azzal a szókincsed bővülni fog.
Szeretettel: Kata
kedves Sanna!
igazán szép írás, mély gondolatokkal, jó olvasni, ahogy a világ legeslegapróbb tört részét megfejtetted magadnak.
ne térj le erről az útról!
üdv: d
A láthassa is helyes. A lássa is elég lenne mondjuk, de ez is helyes. Egy versnek pont az a lényege, hogy másképp fogalmazzuk meg a gondolatokat mint azt a hétköznapokban szoktuk. Ami nagyon tetszik ebből a versből: "Amit megértettél, arról nem beszélsz" Ezzel én is így vagyok. Nagyon jó vers, grat.
vannak jó képeid, vannak jó meglátásaid… néhol mesterkedésen kaplak.