Ázott lomb alatt

Kormos felhőkből csorog a víz,
mégis a lábam te hozzád visz,
nem kegyes hozzám soha az ég,
mostohára fordult sorsom rég.

Ázott lomb alatt nincs menedék,
hűség zálogára fedezék.
Szavak melyek szívemből jönnek,
fogadd el, amíg érted csengnek.

Tárd ki szíved, ha ott kopogok,
könnyet ejteni még nem fogok,
de, ha beengedsz, vigyázzál rám,
szeretni foglak holtamig tán!