Miatyánk
(Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.)
Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
add, hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajjon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is
áldva miképpen mennyekben,
azonképpen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús galyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére: ha bűn, hogy lábunk
ma vérbe csuszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek: a gaz
tied, büntetni: mienk csak az,
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kísértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen,
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tiéd az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség:
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség
1914
Babits Mihály: 1883 – 1941
Vaterunser
(Hergestellt für ein Kunstwerk, von einem Wiener Kunstinstitut)
Vaterunser, der im Himmel ist,
in Kämpfen, Sünden, Schmutz dabei ist
deine verwaiste Welt schaut an dir:
Geheiligt soll dein Name sein,
dein schönster Name: die Friedlichkeit!
Es soll dein Land kommen.
Unser Land ist blutig, es ist Krieg,
wir spüren deine strafende Hand, Herr,
‘d wir sagen stöhnend, traurig, ungern
Gib, damit wir es leichter sagen -:
Dein Wille soll es geschehen!
Wie Engel in dem Himmel sagen.
Vor dir ist mein Herr, das des Heimatlandes,
‘d soll das Laub fallen, soll den Baum leben:
doch wird nicht auch das kleinste Laub,
von väterlicher Fürsorge geschützt?
schwingt es auch beim letzten Cluster nicht
gesegnet wie oben in dem Himmel,
genauso auch hier auf der Erde?
Hast mich geschüttelt, schlimmer könnte es nicht sein,
das, was noch an den Bäumen übrigblieb
lass das Reisig bis zum Herbst schützen:
und gib uns unser tägliches Brot
für heute noch, und unsere Kinder
erziehe zu Frieden: Sünde, dass Füße
heute in Blut ausrutscht: Es ist für sie!
Vergib uns halt unsere Sünden
wie auch genauso wir vergeben
denen, die gegen und sündigen.
Unkraut ist dein, zu bestrafen: Unser
ist nur dass, um unseren zu schützen!
Und führe uns nicht in die Verzweiflung
dass das Bewusstsein unserer Unschuld,
wie ein sehr teures Rüstungshemd
lass uns es, zwar blutig behalten,
damit es nie auseinander spaltet.
Wehe dem, der gegen uns vorgeht:
Wir werden kämpfen, bereit, jede Schlacht,
doch erlöse uns vom Bösen,
denn das Land gehört dir,
legte sein Schicksal in deine Hände,
und du bist die grösste Stärke:
Der deinen Namen wallt
egal wie viel er kämpft und blutet,
früher oder später wird es ihm gehören,
die Macht und die Herrlichkeit!
1914
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Szomorú sorok, melyek a mai világban is aktuálisak. Az ember nem tanul.
Szeretettel: Rita 🙂
…és mindezt Babits Mihály remekül beleszőte a Miatyánk imába…üdv Tóni…