Megvilágosodtam éjjel,
Égre szegvén arcomat.
Némán ordított egy hang, hogy
Növesszem meg bajszomat!
Sokan mondták, jól vigyázzak,
Féltették a lelkemet.
Óva intő gaz tanácsok
Nem törték meg kedvemet.
Édesanyám szép nevére,
S jó Hazámra esküszöm,
Költő leszek, hív a sors és
Nemes szőrbe öltözöm!
Kigondoltam, megteszem!
Förmedtem föl hirtelen.
Erre ők csak sápítoztak,
Mondták: „ne légy szívtelen!"
Kérve-kértek, gondoljak majd
Másokra, és ne menjek
Emberek közé bajusszal,
Inkább postán üzenjek.
Levesből a metélttészta
mindig csúnyán rám ragad,
Gúnyolódnak rajtam, ám a
Szájöldököm megmarad!
Óhh, Uram, hát mit tegyek most?!
Mit ír a Szent Karcolat?
Azt mondod, hogy maradjon,
Vagy vágjam le a bajszomat?
7 hozzászólás
Maradjon 😀 Jól áll.
Királyul leírtad .
Üdv
Már késő… Leborotváltam.
De csak a felét!
🙂
Nagyon tetszik, szépek a rímek, humoros vers! 🙂
Gratulálok hozzá!
Üdv.: Eszti 🙂
U.i.: A 'szájöldök'-ön jót mosolyogtam..:)
Milyen jó kis humorvers lett!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
A Kamasz-társadalom nagy kérdése: Bajusz lenni, vagy nem lenni? 🙂 ez a versed a kedvencem, de a többit is szívesen olvasom 🙂 Gratula.
Oliver
Hehh
Bizony nagy nagy kérdés ez! Köszi, hogy benéztél/értékeltél,
További jó alkotást!
Üdv:Bálint
Hehehe, ez haláli! A szájöldök hifejezés nagyon tetszik! 😀