Most búcsúzunk, kitárt karral
reánk az élet vár,
a vállunkon egy kis batyu
s párás a láthatár.
A könnyek teszik ezt velünk
függönyén látható
vén iskolánk, tanáraink
s a búcsú megható.
Ó ti ódon, bölcs falak most
vigadjatok velünk,
nem sokáig láttok minket,
mert lassan elmegyünk…
Búcsúzni fáj most tőletek
kedves tanáraink,
elballagunk, de köztetek
maradnak álmaink…
Itt ültünk hosszú éveken,
miénk e tanterem,
behúzzuk mégis ajtaját
s ott él majd szívünkben.
Mindenhol végig ballagunk,
kezünkben szál virág,
a búcsú-ünnep még ma fáj,
de vár a nagyvilág!
Elballagunk barátaink,
fogjuk egymás kezét,
könnyes szemmel zengjük hát
a búcsú énekét…!