Fátyolfelhők mögött a Nap szendereg,
lomha macskaként összegömbölyödve,
csacska szellő búj’ hozzádörgölődve,
fényarannyal átszőtt helyen hentereg.
Lustálkodó tavasz várat magára,
mint a menyasszony, lassan készülődik,
és a rá várókkal mit sem törődik,
virágjáról lemond hideg javára.
10 hozzászólás
No, azért már elkezdett nyújtózkodni!:)
Tetszik a "csacska szellő", meg a "fényarany".:)
Érdekesek a hasonlataid, ahogyan a tavasz érkezését a mcska mozgásával, majd a menyasszony lassú készüldésével hozod összefüggésbe.
Rövid versed tetszetős.
A rímképlet nagyon tetszik, a metaforák, hasonlatok tényleg érdekesek, de a lezárást kicsit összecsapottnak érzem. Üdv, Poppy
Hát csak ne lustálkodjon az a tavasz, hanem jöjjön végre!
Szeretettel: Rozália
Kedves Éva!
Azóta megjött a tavasz, szerencsére, ez a vers is teljesen egyedi az 1,2,1es rímképlet, pedig nagyon ritka.
Grat. Zagyvapart.
Dodesz!
Már egy ideje valóban nyújtózik:))
Örülök, a kiemelésednek:))
Üdv: Éva
Kedves Kata!
Valahogy úgy éreztem, nagyon megváárat minket ez a tavasz, olyan, mint egy lomha macska. Örülök értékelésednek:)))
Éva
Poppy!
Lehetett volna még dolgozni rajta, sőt folytatható lenne…de mosz így sikerült.
Igazad van. Köszönöm véleményed:)
Éva
Rozália!
Azért írtam én is, hogy jöjjön már:)) Szerencsére szótfogadott:)))
Köszönöm figyelmed: Éva
Zagyvapart!
Vitathatatlanul tavasz lett (versem megírása után:)
Értékelésednek örülök:)) Éva