Írnék verset… Rólad.
Arról, hogy hiányzol.
Vagy hogy a tegnap épp
most válik a mától.
Megírnám, hogy virraszt
ágyamon az éjfél,
épp odasüt a Hold,
ahol te feküdnél.
Írnék verset… Rólad.
Csak ne lenne banális…
Ne kérdezd, mennyire.
Jobban. Még annál is.
2005. december 17.
4 hozzászólás
S Te képes vagy még ezt is versbe foglalni! S milyen jól! Hát…
Ami igaz érzés, szerintem sosem lehet banális, gondolom csak a vers kedvéért lett az.
Üdv: W.
🙂 Köszönöm 🙂
Mint egy szilánk gyémánt az éjjeli, kihalt, nedves és magányos aszfalton.
Szép hasonlat, talán nem is méltó a versemhez. De köszönöm 🙂