libben ezernyi gyertyaláng,
felétek int a mécses fénye,
rólatok szól a szél zenéje:
belém hasít a múlt emléke…
Ma rátok gondolok,
most értetek sírok
és tőletek fájok-
hová tűntetek,
ó, ti hűtlenek?…
Gonosz a sors
hogy meglopott:
elvett apát és szeretőt
rájuk borítva szemfedőt…
S mire kihúny a mécsek fénye
mégis kisüt a napsugár,
tekintetem az égre vetem,
szívem már nyugtot talál…
3 hozzászólás
szia!
Gondolatokat, emlékeket ébreszt a versed.Gratulálok, nagyon tetszett.Üdv hundido
Kedves hundido!
Köszönöm szépen – azt is, hogy olvsatad 🙂
Üdv: Éva
Kedves hundido!
Köszönöm szépen – azt is, hogy olvastad 🙂
Üdv: Éva